Figyelem:
Néhány férfit, aki megkezdi az Exodus 90-et, megkísérti a büszkeség.
Nem érdemelhetjük ki Isten kegyelmét azáltal, hogy gyakoroljuk az aszkézist, ha tökéletesen végezzük a gyakorlatokat sem pedig az aszketikus gyakorlatok kiegészítésével vagy módosításával, hogy az élményt kedvezőbbé vagy még nehezebbé tegyük. Az ilyen cselekedetek nincsenek összhangban a gyakorlat szellemével. Ez a gyakorlat azért készült, hogy segítsen a férfiaknak megérteni, hogy fel kell adni a kontrollt, amihez ragaszkodnak. Vagy még inkább, az egyes gyakorlatok pontosan arra valók, hogy mi, férfiak elfogadjuk a teljes önátadás szellemét, amelyre Isten hív minket. Ehhez alázat kell.
Néhány férfi megtorpan a kudarctól való félelem miatt.
Ha Isten meghívott ide, akkor Isten megadja neked a kegyelmet, hogy el is végezd ezeket a gyakorlatokat, és nem kér többet tőled, mint amennyit vele együtt képes vagy megvalósítani. Itt az ideális alkalom, hogy többé ne a saját gyengeségeidre figyelj, hanem Isten erejére. Még a kudarctól való félelem is felhívás a önátadásra. Add át a félelmedet Istennek ebben a kilencven napban.
Az aszkézis gyakorlása annyit tesz, mint megnyílni Isten kegyelmének az önmegtagadás cselekedetei által. Isten az aszkézis ajándékát adta nekünk, hogy még teljesebb módon egyesüljünk vele. Amikor aszkézist gyakorolunk, csak akkor tesszük ezt megszentelt módon, ha Istenre hagyatkozunk, aki elsőként adja meg nekünk és a kegyelmet és a meghívást, hogy elinduljunk, – nem önérvényesítésünk erejére vagy személyes teljesítményünkre számítunk.
Amikor rendszeres, fegyelmezett aszkézistől mentesen élünk, akkor tudatosan (vagy öntudatlanul) megfosztjuk magunkat és a körülöttünk lévőket attól lehetőségtől, hogy megtapasztaljuk: Isten az anyagi javaknál összehasonlíthatatlanul tökéletesebben képes kielégíteni vágyainkat, attól, hogy megtapasztaljuk gondviselő szeretetét, és attól, hogy egyesüljünk Jézus Krisztussal a kereszten. A fegyelmezett aszkézis gyakorlata nem olyasvalami, ami csak egy bűnbánati időszakra, vagy csak kilencven napra vonatkozik. Az aszkézis a keresztény életforma szerves része.
Az imában valamit hozzáadunk a napunkhoz. Az aszkézisben megfosztjuk magunkat valamitől. Az aszkézis cselekedetei az engesztelés és a felajánlás formáiként egyaránt gyakorolhatók. A következő rész elmagyarázza, hogyan gyakorolhatod hatékonyan az engesztelést és a felajánlást Exodust végző férfiként.
Mi az engesztelés? A engesztelés belső „megtérés önmagunkhoz, Istenhez és másokhoz” (KEK 1434). A engesztelés cselekedetei ennek a belső megtérésnek a külső jelei, amelyek kifejezik a bűnbánatot és az Isten iránti szeretetet.
„A szívbéli bűnbánat egész életünk radikális irányváltása, visszatérés, teljes szívünkből való megtérés Istenhez, a bűn megszüntetése, a gonosztól való elfordulás, az általunk elkövetett gonosz tetteink iránti undor” (KEK 1431). Az aszkézis engesztelésként való gyakorlása segít a mély megtérésben. Segíteni fog abban, hogy az általad keresett életet átirányítsd a bálványimádástól és a Krisztussal való egység felé – a rabszolgaságból a szabadság felé.
A Szentírás számos példát tartalmaz arra, hogy az emberek bűnbánó cselekedeteket hajtanak végre, akár saját bűnös tetteik és tökéletlenségeik miatt (mint Dávid [2Sámuel 12,16–23] és Jób [42,6]) vagy mások bűnei miatt, ahogy Nehémiás tette Isten népe érdekében [Nehémiás 1,1–11]). Ezeken és más igeszakaszokon keresztül a Szentírás megmutatja nekünk, hogy a külső engesztelés cselekedetei a lelki élet szükséges részét képezik. Belső megtérés nélkül azonban „az ilyen gyakorlatok meddőek és hamisak maradnak”. Ugyanakkor „a belső megtérés az engesztelés látható jeleiben, gesztusaiban és cselekedeteiben való kifejezést sürgeti” (KEK 1430). Belső megtérésre és külső engesztelési cselekedetekre egyaránt szükségünk van, ha el akarjuk érni a szabadságot és a szentséget. Így hív minket Isten: „Térj vissza hozzám teljes szívedből, böjtölve, sírva és gyászolva; a szíveteket szaggassátok meg, és ne a ruháitokat” (Joel 2,12–13).
Az ima, az aszkézis és a férfiközösség gyakorlatai arra szolgálnak, hogy segítsenek egyesíteni a belső megtérésedet és a külső engesztelés cselekedeteit, hogy keretet biztosítsanak a sikeredhez. Isten készteti szívünket a megtérésére. Az aszkézis gyakorlataira hív bennünket, mint engesztelésre és megadja nekünk azt a kegyelmet, hogy minden egyes gyakorlatot végigvigyünk – ha naponta úgy döntünk, hogy elfogadjuk szerető kegyelmét.
A második áldás, amely az aszketikus cselekedetekből származik, az az értékük, hogy az Úrnak való felajánlássá válnak saját és szeretteink életszentségének növekedéséért. Az Egyház arra hív bennünket, hogy „vegyünk részt Krisztus imájából és áldozatából” (KEK 2205). A világ számos kényelmi vívmánya, bár önmagában jó, akadályozhat bennünket ennek a hívásnak a teljesítésében, mert elrabolja tőlünk az áldozat lehetőségét.
Gondoljunk a modern életmódunkra. Minden éjjel klimatizált otthonokban pihenünk. Minden reggel felkelünk egy kényelmes ágyból, veszünk egy forró zuhanyt, és kivesszük az ételt a hűtőszekrényünkből, hogy a könnyen elkészíthető reggelit élvezhessünk. A legnehezebb, amit el kell szenvedni, talán az, amikor megérkezünk a munkahelyünkre, és kénytelenek vagyunk 50 méteren át elviselni az időjárás viszontagságait, miközben az aszfaltozott parkolón át az autónktól az irodánk felé haladunk. Ennek ellenére panaszkodunk.
Legyünk őszinték. Mire panaszkodhatunk mi, nyugati világunkban élő modern férfiaknak? Mit is tudnánk felajánlani? Ha e kilencven napon belül képes vagy felismerni a szenvedés jelentőségét a lelki életben, akkor az aszkézis cselekedetei gyorsan nélkülözhetetlenek lesznek számodra, mint keresztény férfi számára, aki belső életet él.
Minden egyes gyakorlat, amelyet az Exodus 90-ben felkarolsz, egy felajánlássá válik saját magad és családod számára. Az alkoholra mondandó „nem” nehéz lehet, de ha úgy nézed, hogy a „nem” valóban egy csendes „igen”, azaz felajánlás az Úrnak, akkor gondolkodásmódod megváltozik. Ahelyett, hogy a „nem” bosszantana, hálássá válsz azért, hogy most van egy „igen”-ed – ez az ajándék, amely a feleségednek, gyermekeidnek, barátaidnak hasznára válhat –, amit felajánlhatsz az Úrnak. Ez azáltal jön létre, hogy egyesíted áldozatodat a keresztáldozattal, és imádságos lélekkel felajánlod az áldozatot az Úrnak konkrét egy szándékod érdekében.
Szent Pál ezt az igazságot mutatja be a kolosszeiekhez írt levelében: „Örömmel szenvedek értetek és testemben kiegészítem, ami hiányzik Krisztus megpróbáltatásaiból az ő teste, vagyis az Egyház érdekében” ( Kol 1,24). Amikor szenvedésünk egyesül Krisztus szenvedésével, „részt veszünk Jézus üdvözítő művében” (KEK 1521). A kereszt üdvösséget hoz.